Aki nem bukott az MPEG-2 és MPEG-4 kódolás közti különbségen, az most már nem is igen fog. Egy kis tévé történelem, aztán (majdnem) örömteli konklúzió.
Az elektronikus képtovábbítással kapcsolatban már az 1800-as évek vége felé elkezdtek kísérletezni és 1884-ben már szabadalmaztattak egy félig mechanikus, félig elektronikus eszközt, mely szürkeárnyalatos állóképet volt képes telefon vagy távíró vonalon továbbítani. Igen érdekes találmányok születtek és a ma is használt televízió ősének működési elvének tökéletesítésében komoly feladat jutott egy magyar mérnöknek, Tihanyi Kálmánnak is, aki az első teljesen elektronikus elemekből (kamerából és megjelenítőből) felépített televíziós rendszert alkotott, később, 1936-ban pedig leírta a plazma televízió működési elvét is.
Az első praktikus alkalmazásra Németországban került sor, mikor 1929-ben és 1936-ban az olimpiai játékokat közvetítették Berlinbe és Münchenbe. Ez az adás még fekete-fehér volt, a három alapszínre épülő színes képelőállítás módját egy mexikói feltaláló, Guillermo González Camarena védte le 1940-ben, csakúgy, mint a távirányítót. Az USÁ-ban már 1953-ban megkezdődik a műsorszórás az NTSC első, monokróm változatát alkalmazva, de az első színes televíziós sugárzási norma csak 1957-ben jelenik meg, rövidítése SECAM. Ezt 1967-ben már használják is Franciaországban, az NSZK-ban (a mai Németország nyugati oldala) ugyanakkor pedig egy eltérő normát, a PAL-t vezetik be. Elég nagy a zűrzavar az említett rendszerek alváltozataival és különféle hang továbbító módszerekkel együtt, és máig, az analóg korszak lejártáig sem váltott egységes rendszerre a világ. Ugyanakkor valamennyi színes képnormában közös, hogy az adott szolgáltatási területen előzőleg használt fekete-fehér televíziókkal is működik, azok egyszerűen figyelmen kívül hagyják a színinformációkat.
Annyi bizonyos, hogy a DVB-T megoldja ezeket a kompatibilitási problémákat. Gyakorlatilag bármelyik országban alkalmas tetőantennás vételre egy DVB-T eszköz, ha ismeri az adott területen alkalmazott video kodeket. Nálunk ez az MPEG-4 AVC és emiatt nem működik itthon sok Németországból és Olaszországból magánimportált set top box és tévé. Ezekben az országokban ugyanis még az MPEG-2 kódolással indult a kereskedelmi DVB-T adás, de mi egyből MPEG-4-el indultunk, mivel 2008. végére már viszonylag olcsón elérhető volt ez a technológia is. Ettől a mára elsimulni látszó zökkenőtől eltekintve gyakorlatilag más jelentős problémára nem számíthatunk, persze meglehet, hogy a Kínából hazahozott set top box műsorújságján nem jelennek meg jól a hazai ékezetes karakterek, de még az is lehet, hogy igen.
A világ nagyon nagy területén használnak DVB-T-t, ám ezzel párhuzamosan fut más területeken egyéb digitális tévé rendszerek működnek, így Észak-Amerikában az ATSC, Dél-Amerikában az az ISDB-T, Kínában pedig természetesen egy másik normát alkalmaznak, de ez jóval kevesebb, mint a PAL/SECAM/NTSC az alváltozatokkal együtt. A DVB-T területen belül pedig sokkal-sokkal átláthatóbb lesz a tévézés világa, mint az analóg korszakban és hamarosan talán lemondhatunk az adás egyéb technológiailag hátrányos, az analóg időszakból származó örökségeiről is, mint például a fésűs (váltott soros, interlaced) képátvitel, de erről a következő írásban lesz majd szó.
